Hol volt, hol nem volt, valamikor a hetvenes években, egy kicsinyke csepeli lakásban, egyik este – mitagadás – sok bort ittam. És elkezdtem babrálni az íróasztalon lévő dolgokkal. Akkor még számítógép sehol. Ám volt ott egy penge (ezzel hegyeztem a ceruzámat) és két mágneses ajtócsappantyú (akkor szereltem a konyhabútort). Beleszúrtam a pengét egy radírba, és bódult fővel kezdtem közelíteni két oldalról a mágnesekkel a pengéhez. Az járt az eszemben, hogy mit fog csinálni a szegény mágnes, ha azonos polúsokkal közelítek hozzá. Dél, dél vagy észak, észak. Mert úgy tanultam, hogy a vas ellentétes pólusra mágneseződik át, ettől jön létre  a nagy vonzalom. De ha jobbról is dél, balról is dél, akkor néki észak-északnak kéne lenni, ami, ugyebár lehetetlen. Nem untatom az olvasót: Veisz György zsenijének köszönhetően ebből született meg a találmány.

Az európai szabadalom itt.